Hogyan működik a projektor izzója?
A projektorok izzóinak működése teljesen más, mint az otthonainkban működő közönséges izzóké, melyek manapság egyre több helyen energiatakarékosra cserélődnek.
Az alapvető különbség egy közönséges otthoni izzó és a projektor izzója között, hogy míg az előbbiben egy wolfram szál izzik és az izzó szál adja a fényt, addig az utóbbiban nagynyomású higanygőz közegben, két wolfram elektróda között létrejött elektromos kisülés a fényforrás. A természetben is megfigyelhetünk elektromos kisülést, mint jelenséget, a villámot.
Felépítését tekintve a „fényt” előállító vetőcsövet projektortól függően (LCD vagy DLP) kétféle optikai reflektorba építik. Az LCD-s projektorok parabola, a DLP-s projektorok elliptikus reflektort alkalmaznak. A két különböző felépítés okáról az LCD-s és DLP-s izzók összehasonlítása című rövid cikkben olvashatnak.
A reflektorházban úgy vannak rögzítve a vetőcsövek, hogy a bennük lévő wolfram elektródák közötti rész, – ahol az elektromos kisülés folyik – a reflektortükör fókuszpontjába essen. Ez azért fontos, hogy az itt létrejött elektromos ívből a fénysugarak a tükör teljes felületéről – LCD-s projektorok esetében a vetőcső tengelyével párhuzamosan, DLP-s projektorok esetében pedig egy gyűjtőlencsére fókuszálva – tükröződjenek vissza.
Az említett két elektróda közötti távolság 1,0 – 1,3 mm, mely elektródák egy gömb alakú 4 mm átmérőjű kis kamrában helyezkednek el, ahol 50 – 250 bar nyomás van.
A lámpa begyújtásához 5 – 20 kV szükséges, majd a folyamatos elektromos ív megtartásához elegendő 70 – 80 V váltakozó feszültség. Az elektromos ív miatt a kamrában kb. 1000 – 1500 Celsius fok uralkodik, ezért kvarcüvegből készül a vetőcső teste, melynek olvadáspontja 1700 Celsius fok.
