Digitális HD tartalom-védelem
Elméletben és gyakorlatban a HDCP-ről
A sok mozaikszó között már néha a hozzáértők is megkavarodnak, hiszen egy-egy betű néha egészen mást jelent, mint amit egy másik hasonló rövidítésnél… De ha még nem is igazán értjük ezeket, akkor legalább azt jó lenne tudni, mi mit jelent a gyakorlatban, a napi használat során. Így van ez a HDCP-vel is. Lassan már mindent mindennel összekötünk, de néha nem igazán értjük hogyan lehet folyamatos, eredeti felbontású képet varázsolni egy lejátszóról egy megjelenítőre vagy éppen milyen okok miatt nincsen teljes felbontású vagy folyamatos kép.
A HDCP, azaz High-bandwidth Digital Content Protection egy olyan védelem, mely a nagyfelbontású (főként Blu-Ray vagy HD-DVD anyagok és ide tartozik a felskálázott 720p/ 1080i/ 1080p jel DVD-lejátszón) és nagy sávszélességű hanganyagok (DVD-Audio, SACD) lejátszhatóságát szabályozza. Az Intel által kifejlesztett digitális anyagok jogi menedzsmentjének (jogvédelmének), a DRM-nek (Digital Right Management) egyik formája. Célja, hogy a nagy sávszélességet megkövetelő audio- és videoanyagok lejátszása ellenőrzés alá kerüljön. Erre persze minden eszközt – lejátszók, digitális kábelek, megjelenítők- fel kell készíteni hardveresen és szoftveresen is, hiszen ez az említett tartalmaknak jogi szempontból lejátszási feltétele. Minden eszközt, amely DVI vagy HDMI ki- vagy bemenettel rendelkezik vagy minden digitális kábelt (DVI-D és HDMI-kábeleket) licenceltetni kell hivatalosan. Csak így kerülhet ki legálisan kereskedelmi forgalomba.
Persze nem volt ez mindig így. A DVI-digitális videojel-átviteli szabványhoz kapcsolódó első eszközök, azaz PC-hardverek (az első DVI-D-bemenetes LCD monitorok, DVI-D kimenetes videókártyák és DVI-D – DVI-D-kábelek) nem tartalmaztak HDCP-védelmet. A 2005 őszén megjelent olcsóbb (akkor 200ezer forint körüli árszabású) HD-Ready, DVI-D bemenetes, vagy akár még az ugyanakkor megjelent HDMI-bemenetes LCD TV-k között is volt jó néhány, amelyen a digitális bemenet nem volt HDCP kompatibilis. 2005-ben jelentek meg olyan DVI-kimenetes DVD-lejátszók (vagy „HD DivX-lejátszók”) is, melyek nem rendelkeztek HDCP-licenceléssel. Mivel a HDCP „kötelezővé tétele” egy hosszabb folyamat volt, ezért kár kutatni azt, hogy a gyártók követtek el jogsértést vagy a HDCP-támogatás hardveres és szoftveres megoldásai voltak éppen még kialakulóban (2005 ősztől folyamatosan), s így a piacon voltak felemás helyzetek. Például a 2006 első negyedévében megjelent első HDCP-kompatibilis videókártyák (a két ismert nagy cégtől) sem voltak HDCP-kompatibilisek tökéletesen. A manapság kapható LCD monitorok egy része nem rendelkezik HDCP-vel. Ez azért van, mivel ezeket többnyire nem Blu-Ray vagy HD-DVD anyagok lejátszására találták ki eredetileg. (Bár egy HDCP-s LCD monitoron kellő hardveres háttér mellett Blu-Ray vagy HD-DVD-Rom is működtethető, ha a videókártya is felkészített, nem ez az elsődleges funkciója. Bár az újabb 1920×1200 felbontású LCD-monitorokat nézegetve ez is megdőlni látszik.) A mai megjelenítők (LCD TV, plazma TV, projektor stb.) mind HDCP-s HDMI-bemenettel rendelkeznek. (Ha előfordul, hogy a rövid leírásban csak „HDMI”-t látunk a „HDMI HDCP-vel” helyett, a részletesben biztosan találkozunk vele.)
Mit is jelent a HDCP a gyakorlatban?
DVD-lejátszók
Nézzünk egy „gyakorlati példát”! Adott egy LCD-monitor, amely DVI-D bemenetes és maximálisan 1280×1024 képpont felbontásra képes. Legyen ez egy régebbi darab, mely biztosan nem HDCP-s. Amennyiben egy újabb 2006 őszén vagy 2007-ben megjelent felkonvertálós DVD-lejátszóval akarjuk összekötni, nem biztos, hogy sima ügy lesz. Az új lejátszók már kivétel nélkül rendelkeznek HDCP-vel. (Még azok a kevésbé ismert gyártók, akikről az „internetes közszájon”, fórumokon elterjedt, hogy korábban HDCP nélküli DVI-os lejátszókat adtak el, beálltak jogtisztelők a sorába 2006 végére.) Mivel a PC-monitorok nem (feltétlenül) támogatják a PAL-DVD felbontást (720×576p), ezért a felkonvertált felbontásokon (1280×720p/ 1920×1080i/ 1920×1080p) szembesülnünk kell a HDCP védelemmel. Mivel az LCD monitor a full HD-nél alacsonyabb felbontású, ezért marad az egyetlen lehetőség az 1280×720p. A lejátszó 720p-nél már HDCP-s jelet küld ki, s ezt a nem HDCP-s LCD monitor nem jeleníti meg elméletben. Ilyenkor vagy fekete marad a kép „no signal” vagy pedig 10 másodpercenként látunk 1 villanásnyit a filmből, a fennmaradó időben a régi analóg TV jel nélküli „hangyázásához” hasonló „jel” jön. A noname, illetve régebbi HDMI – DVI-D-kábelek között azonban van olyan, amelyen a HDMI-ről DVI-D-re alakítás közben „elveszik” a HDCP-jel. Így fordulhat elő, hogy az említett rendszeren (gyakorlatban) mégiscsak képet varázsolhatunk. DVI-D – DVI-D vagy HDMI-HDMI kábelen megmarad a HDCP-jel, tehát azzal nem kapunk képet. A helyzet hasonló lehet egy régi LCD TV esetén is. A legújabb alapkategóriás-lejátszók között van már néhány, mely újabb fejlettebb HDCP-szabványt támogat. Így fordulhat elő, hogy két azonos márkájú, más-más típusszámú lejátszó közül csak ez egyik ad 720p-s képet DVI-D – HDMI-kábellel, ha egy nem HDCP-s, régi LCD TV-re kötjük őket. (A leírásban is szerepelt, hogy a régi nem HDCP-s, DVI-bemenetes megjelenítők nem támogatottak. Valószínű a régi joghézagot és a DVI-HDMI – „kábeltrükköt” akarják megoldani ezzel új módon.) Amennyiben HDCP-s megjelenítőnk van (LCD monitor, LCD TV, plazma TV), ugyanakkor a lejátszó egy régebbi, nem HDCP-s darab, gond nélkül megjelenik a kép minden esetben.
DVD-Audio, SACD
Amennyiben egy HDCP-s multi-játszót egy HDMI (v1.1 vagy 1.2) bemenetes nem HDCP-s hangkeltő eszközre csatlakoztatjuk, akkor az csak a DAT-magnó hangminőségére csökkentve szólaltatja meg digitálisan a többcsatornás audio anyagot. (Az analóg 6 csatornás kimenet a lejátszókon nem korlátozott ilyen módon.)
Egy kicsit más téma, de a félreértések elkerülése miatt mégis ide kívánkozik
Amennyiben egy HDMI 1.1, 1.2 vagy 1.2a kimenetes multi-játszóval csatlakozunk egy HDMI-bemenetes erősítőhöz, előfordulhat, hogy a rendszer mégis néma marad. Ez nem HDCP védelemmel kapcsolatos, hanem itt valószínűleg szabványosítási problémák lehetnek. Bár a HDMI szabványok kiforrottnak tűnnek, mégis előfordulhat, hogy bizonyos eszközök nem hajlandók együttműködni egymással, valószínűleg szoftveres hiányosságok miatt. Remélhetőleg ezt rövidesen megoldják (például firmware frissítéssel vagy rosszabb esetben „hardver-frissítéssel”) és a lefelé kompatibilitás is biztosan működni fog. (Azonos márkájú és teljesen azonos HDMI verziószámú lejátszó és erősítő jó eséllyel hajlandó kooperálni egymással.)
Blu-Ray, HD-DVD meg a többiek
Lassan beköszönt persze a HD-korszak is. A HDCP-jogvédelem leginkább a Blu-Ray és HD-DVD nagyfelbontású videóanyagok másolásvédelmének kiegészítésére lett kifejlesztve. Az eredeti HD-lemezek HDCP-s jelet küldenek a megjelenítő felé, s az HDCP-kompatibilis bemenetén fogadja ezt a jelet. Így megjelenik a kép az eredeti felbontásban. (1920×1080) Amennyiben a Blu-Ray vagy HD-DVD-lejátszón egy másolt HD-anyag kerül lejátszásra, akkor a lejátszó nem küld HDCP-s jelet (mivel a másolaton ez már nincs meg) a megjelenítő felé, így a film nem jelenik meg. Ha komponens vagy VGA bemenettel rendelkező full HD megjelenítőre csatlakoztatnak egy (HDCP-s) HD-lejátszót, akkor a full HD-jel (1920×1080) csak negyedelt felbontásban (960×540) jelenik meg. Az alacsonyabb felbontás már annyira közel van a PAL-rendszerű DVD-Video felbontásához, hogy nem éri meg ily módon kalózkodni a Blu-Ray vagy HD-DVD esetében. Így gondolkodtak a jogvédők, s igazuk is lett. Bár a HDCP-védelmet már megjelenése évében (2001-ben) feltörte egy rejtjel-specialista, retteg(ett) az Intel bosszújától. Ha „közkincscsé” válna a HDCP kulcsa, akkor a kalózok martalékává lennének ezek a full HD-filmanyagok.
Végszóként annyit, hogy bár az Intel, a Microsoft és a nagy cégek „jogvédő háborúja” egyre erősödik, a jogkövetők gyarapodó tábora mellett a kalózok mindig találnak kiskaput. A HD-felbontású videókat átkódolják akár azonos felbontású tömörített (mpeg2 vagy mpeg4 alapú) formátumokra. (HD DivX, HD Xvid, HD Wmv, HD ts, Nero HD, gyakori kodekek: h264 és VC-1) Ezen formátumok lejátszása nem HDCP-hez kötött, tehát az eredeti felbontásban nézhetőek, amennyiben minden rendszereszköz (HD-lejátszó vagy HTPC és persze full HD megjelenítő) fel van készítve lejátszásukra.